Kodály Zoltán

"Aligha lehet Kodály eseményekben gazdag, rendkívûl tevékeny életét s annak valamennyi maradandóan fontos eseményét summázni. Fõként rangsorolni nem lehet õket."

Falviy Zoltán

Kodályt a pályakezdéstõl késõ öregségéig három meghatározó erejû élmény inspirálta.
Az elsõ a gyermek és ifjúkor zenei környezete.

A csendes alföldi kisvárosban, Kecskeméten született 1882.december 16-án. " Gyermekkorom csupa öröm és napsugár volt. Ebbõl élek máig." Mindkét szülõje szenvedélyes amatõr muzsikus volt: anyja énekelt és zongorázott, apja hegedült. Kodály így számolt be elsõ zenei élményérõl: " Egy nyári alkonyatkor, amikor szobánkon vörös és aranyszínû fény ömlött el, szüleim egy darabot játszottak. Három vagy négy éves lehettem. S a zongora lábánál hevertem a padlón. Akkor ért az elsõ és legmélyebb zenei benyomás" Családja Kecskemétrõl az Észak-Magyarországon lévõ Galántára költözött. Itt cseperedett a gyermek Kodály 3 és 10 éves kora között. Innen valók népdalemlékei. " Galántai népiskola, mezítlábas pajtásaim. A ti hangotok cseng felém ötven év ködén át."

1892 tavaszán a család Nagyszombatra költözött, ez a város fontos szellemi központ volt. Kodály nyolc éven át kiváló eredménnyel végezte itt a középiskolát. Egyre fontosabbá vált számára a zene. Ez alatt az évek alatt olyan hangszerismeretre tett szert, amelyre csak a kivételes tehetségek képesek. Több hangszeren játszott, de csak hegedülni tanult tanártól.

A másik nagy élmény akkortájt érte, amikor a fõvárosba, Budapestre került.

A Zeneakadémián zeneszerzést, a Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészetet hallgatott. " Nagyon jól tudtam, hogy egy igazi muzsikusnak nem kell feltétlenül az egyetemet is elvégeznie - de ha ezt mégis megteszi, akkor csakis azért, hogy szélesebb látóköre legyen." Valóban rendkívüli mûveltsége és széles látóköre volt, ez nagymértékben kihatott zeneszerzõi mûködésének irányaira.

Kodály Zoltán

A harmadik és legnagyobb élménye a népzene volt.

A népzenével rendszeresen és tudatosan zeneakadémiai éveiben kezdett foglalkozni. 1905 nyarán indult elsõ népdalgyûjtõ útjára az akkori Észak-Magyarországon. "Hátizsákkal a vállamon, bottal a kezemben és 50 koronával a zsebemben indultam el a Csallóközbe. Ott bolyongtam kialakult rendszer nélkül, embereket fogtam meg az utcán, hívtam énekelni a kocsmába és hallgattam az aratólányok dalát." "Azt hiszem, ez szebb mint Párizs... Én úgy iszom és kurjongatok, mint a falusi legények van is eddig dalom már 100-on felül. A nyelvem is visszaszokott a csallóközi beszédbe, amit hej, de megrongált az a szerencsétlen városi idióma."

Hetvenéves koráig járta a falvakat s rögzített több mint ötezer dallamot. A népzene élménye meghatározta Kodály zenei eszközeit, fokozta esztétikai érzékét. Megtanította arra, hogy közösségi távlatokban "népben és nemzetben" gondolkozzon. Életre szóló programja lett a népzene tudományos kutatása és mûvészi - zeneszerzõi kiaknázása. "... a magyar dalt fölemelni és õsi gyökereibõl a külföldivel egyenlõ rangú mûvészi magaslatra fejleszteni sürgõs és égetõ probléma." A gyûjtés elsõ mûvészi eredménye a Magyar népdalok énekhangra és zongorára (1906). A magyar népzenei anyag teljes tudományos kiadására minden igyekezete ellenére csak jóval késõbb került sor. Csaknem négy évtizeddel a "tervezet" megfogalmazása - és hat évvel Bartók halála után - jelent meg a Magyar Népzene Tára elsõ kötete.

Zeneszerzõi pályafutásának magyar vonatkozásait a népzene ihlette már korai kamaramûveiben is. Duó hegedûre és gordonkára (1914). Gordonka szólószonáta (1915).

Érdeklõdése 1925 táján fordult a kóruséneklés felé. Gyermekkarra, vegyes karra, szólistákra és nagyzenekarra írt remekmûvek sorozata következett. Budavári Te Deum, Missa brevis,... A Psalmus Hungaricus-t 1923-ban Pest-Buda-Óbuda egyesítésének ötvenedik évfordulóján mutatták be elõször. A budapesti bemutatón óriási sikere volt, és nemzetközi áttörést is jelentett. 1926-ban az Új Zene Nemzetközi Társasága zürichi fesztiváljának megnyitó díszhangversenyén hangzott el és meghozta Kodálynak a világhírt. A következõ években ötven nagy együttes adta elõ Európa nagyvárosaiban és a tengeren túlon.

Zenekari mûvei közül kiemelkednek: Marosszéki táncok (1930), Felszállott a páva (1939). Galántán jó muzsikus cigányok voltak. Kodály hét évig szívta magába ezt a muzsikát, és még sok-sok esztendeig õrizgette magában, míg 1933-ban megformálódott benne - belõlük a nagyzenekari mû: a Galántai táncok.

Két legfontosabb színpadi mûve: a Székelyfonó és a Háry János. 1926-ban mutatták be a daljátékot. A mû újszerû eleme, hogy az áriáknak, duetteknek, kórusoknak - forrása a magyar népdal. "Gyöngyszemek, csak foglalatuk enyém." 1927-tõl a Háry János szvit az egész világot bejárta.

1907 tavaszán nyílt meg a Zeneakadémia új palotája Budapesten. Õsztõl tanára lett az intézetnek. Ez volt Kodály hat évtizedes zenepedagógiai tevékenységének kezdete. A muzsikus-utánpótlás nevelésével foglalkozott. Több nemzedéknyi komponistát nevelt fel, kitûnõen képzett muzsikusok egész sorát. "TANÁR ÚR" - így szólították élete végéig. Nem mûvésznek, nem mesternek, egyszerûen tanárnak.

A húszas évek végén figyelme az iskola felé fordult. Mind szélesebb körre terjesztette ki nevelõ tevékenységét. Úgy vélte, hogy a zenei nevelést nem lehet elég korán elkezdeni és azt az énekhangra kell alapozni. Alaposan felforgatta a zeneelmélet-összhangzattan megcsontosodott tanmenetét. Bevezette a Párizsban megismert szolfézst, dallamokat diktált, súlyt helyezett a hallásfejlesztésre. Zenei nevelési koncepciójára felfigyelt a világ. Ettõl kezdve a "Kodály - módszer" rohamosan terjedt Amerikától Japánig.

Tengernyi munkát végzett el egymaga. Korszerû zenekultúrát, zenetudományt, pedagógiát teremtett. Életmûvében egyesült az alkotás, kutatás és tanítás. Hihetetlen energiával, többnyire ellenszélben dolgozott, hivatalos támogatás nélkül, különféle hivatalokkal perlekedve.

Közéleti személyiséggé 1945 után vált. Elhalmozták tisztségekkel. A Magyar Tudományos Akadémia egyhangúlag rendes tagjává választotta. 1957-ben 75 éves korában megkapta a harmadik Kossuth-díjat.

Kodályt, az embert a felületes szemlélõ szûkszavúnak, zárkózottnak ismerhette. Hihetetlen óvatos volt végleges véleménye megformálásában. Mint minden nagy ember, Kodály is egyesítette magában nemzetének nagy fiát és a "világpolgárt". Szellemi öröksége: jó magyarnak és jó európainak lenni. "... Minél több közünk van az európai kultúrához, annál nagyobbra nõ a magunké is..."

Emberi kapcsolataira jellemzõ, hogy egy életre szóltak. Bartókkal való kapcsolata, minden különbözõségük ellenére mély barátsággá fejlõdött. Bartók így vélekedett errõl: "Nem azért becsülöm Kodályt, mint a legjobb magyar zenészt, mert a barátom, hanem azért lett az egyetlen barátommá, mert (nagyszerû emberi kvalitásaitól eltekintve) a legjobb magyar zenész."

Kodály csaknem 48 éven át legendásan szép házasságban élt elsõ feleségével, Emma asszonnyal, kinek szellemét, mûveltségét, humanizmusát mindenki magasztalta aki csak ismerte. Feleségének 1958-ban bekövetkezett halálakor így fogalmazott: "Élete útján áldást hozott minden vele találkozóra. Ahová ragyogó szemének egy sugara elért, ott világosság, melegség, élet fakadt. Mert szemébõl végtelen jóság és szeretet áradt."

A gyászév letelte után 1959-ben ismét házasságot kötött. Második felesége Péczely Sarolta, a Zenemûvészeti Fõiskola növendéke volt. Bearanyozta férje utolsó éveit.

Kodály élete utolsó percéig dolgozott. 1967. március 6-án állt meg a szívverése. A Farkasréti temetõben helyezték végsõ nyugalomra. "Az életnek azt a teljességét, melyet a magyar nép költészetében és zenéjében fedezett fel, mûvein és tanításán át rásugározta egész környezetére, minden tanítványára, és tanítványa volt minden magyar költõ, mûvész, és muzsikus, minden alkotó szellem, tanítványa volt egész Magyarország."

 

Tanszakaink

Elérhetőségek

Cím: 3700 Kazincbarcika Lini István tér 3.
Fax./Tel.: 48/311-022
E.mail: kodalyamibarcika@kodalyamibarcika.hu
Web: www.kodalyamibarcika.hu
Könyvtár nyitvatartás: H-SZ-P 13:00-17:00,
K-CS 13:00-18:00

Find us on Facebook
www.facebook.com/
kodalyamibarcika